Több barátom és egyetemi társam pozitív tapasztalatainak hatására, végzős évemben úgy döntöttem, hogy szeretném diploma utáni szakmai gyakorlatomat külföldön teljesíteni. Spanyolország már régóta különleges helyet foglal el a szívemben, lenyűgöző természeti adottságai, kellemes éghajlata, az emberek barátságos és nyitott természete, valamint korábbi utazásaim során szerzett felejthetetlen élmények miatt, így miután elnyertem a Pannónia ösztöndíjat, elsősorban errefelé kezdtem el fogadóintézményeket keresni.
Nagyobb városok kórházait és egyetemeit kerestem fel, melyek közül a Zaragozai egyetem bizonyult az egyetlen olyan helynek, amely megfelelt az elvárásaimnak. Fontos szempont volt, hogy az intézmény fogadókész legyen, ne okozzon problémát a spanyol nyelvtudás hiánya, és olyan szakmai környezetet biztosítson, ahol valóban fejlődhetek. A kapcsolatfelvételt követően emailen egyeztettük a részleteket, majd aláírtuk a szerződést, ami után elkezdődhetett a következő, és talán legnagyobb kihívás: a szálláskeresés. Zaragozában a lakásbérlés kedvezőbb, mint más spanyol nagyvárosokban, ugyanakkor a magyarországi árakhoz képest valamivel magasabb költségekkel kell számolni. Egy szobát szerettem volna bérelni, viszont rendkívül megnehezítette a dolgomat, hogy csak három hónapos időtartamra kerestem albérletet. Végül kiutazásom előtt két héttel sikerült megtalálni az ideális szobát és megkötni a szerződést. A lakásban három másik lánnyal laktam együtt, közülük ketten spanyolok voltak, illetve egy külföldi. Szerencsémre nagyon jól együtt tudtunk működni és bármi kérdésem volt, mindig segítőkészek és kedvesek voltak velem.
Zaragozáról kiutazásom előtt nem hallottam sokat, viszont így gyakorlatom teljesítése után elmondhatom, hogy egy igazi kis ékszerdoboz és jobb helyre nem is kerülhettem volna. A város nem olyan nagy, séta távolságra volt az egyetem, a belváros és mindenféle élelmiszerbolt, pékség, étterem is. A sok pozitívum mellett azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy az emberek többsége vagy egyáltalán nem beszél angolul, vagy csak kicsit, így, ha valaki gondolkozik azon, hogy itt töltse gyakorlatát, mindenképp ajánlom, hogy legalább alapszinten tanuljon meg spanyolul kiutazás előtt. Nekem ez volt a legnagyobb nehézség az első hetekben, ekkor el is döntöttem, hogy jelentkezem egy egyetemi egyhónapos intenzív spanyol nyelvkurzusra, ami kiindulási alapnak nagyon jó volt. Valamint kellett idő ahhoz is, hogy megszokjam a kulturális különbségeket, mint például a sziesztát és az emberek közvetlenségét, közelségét.
Az egyetemen egy nagyon összetartó, segítőkész és kedves csoportba kerültem, munkatársaim mindig mindenben segítettek, és bár közülük sem beszélt mindenki angolul, azért megértettük egymást legtöbbször. Általában reggel 9 órára jártam be az irodába, ami az egyetemi kampuszon volt és az általuk végzett kutatások adatainak feldolgozásában és értékelésében segédkeztem. A kérdőívekben az általános adatokon kívül FFQ-k és sportolással kapcsolatos kérdések is szerepeltek. Amikor nem az irodába kellett mennem, akkor általános iskolákat látogattunk meg és gyerekeknek mértünk testösszetételt, vettünk le vérmintát, illetve a szüleiknek szintén ki kellett tölteniük táplálkozásra vonatkozó kérdőíveket. A felelősömmel minden héten tartottunk egy rövid meetinget, amikor megbeszéltük, hogy mit csináltam az elmúlt héten, illetve, hogy milyennek éltem meg és elégedett vagyok-e a rám bízott feladatokkal. Ezenkívül hét közben is bármikor felkereshettem bármilyen kérdéssel vagy kéréssel. Az egyetemi feladataim mellett igyekeztem a szabadidőmet aktívan és tartalmasan eltölteni. Zaragoza városa lenyűgözött, így minden lehetőséget megragadtam, hogy felfedezzem. Sétáltam a történelmi belváros hangulatos utcáin, megcsodáltam a híres bazilikát, és élveztem a helyi gasztronómia ízeit. Hétvégente gyakran kisebb csoportokkal elkirándultunk a közeli nagyvárosokba és természeti látványosságokhoz, valamint rendszeresen részt vettem az Erasmus Club Zaragoza által, külföldi hallgatóknak szervezett eseményein is. A szervezet nagyon aktív: ismerkedős esteket, kirándulásokat, közös vacsorákat és bulikat is szervezett, amelyek segítségével könnyen beilleszkedhettem és barátokat szerezhettem. Ezek az események nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem lehetőséget teremtettek arra is, hogy rengeteg különböző kultúrájú és gondolkodású emberrel találkozzak. Bár magyarok kevesen voltunk a városban, sok új barátra tettem szert más országokból, például Ausztriából, Spanyolországból, Németországból, Hollandiából és Dél-Amerikából. Az új barátságok nem csupán az ott tartózkodásom alatt jelentettek sokat, hanem olyan kapcsolatok születtek, amelyek reményeim szerint hosszú távon is megmaradnak. Már alig várom, hogy a jövőben meglátogassuk egymást a különböző országokban. Ez a három hónap számomra egyszerre volt kihívásokkal teli és hihetetlenül inspiráló időszak. Úgy érzem, mind emberileg, mind szakmailag sokat fejlődtem ez idő alatt. Megtanultam, hogyan álljak helyt egy teljesen ismeretlen környezetben, és hogyan alakítsak ki egyensúlyt a szabadidő és a munka között. Mindezek mellett hatalmas szabadságérzetet adott, hogy egy új városban próbálhattam ki magam, kezdetben szinte teljesen egyedül.Összességében mindenkinek szívből ajánlom, hogy éljen egy ilyen lehetőséggel, ha kipróbálná magát egy idegen országban. Az élmények, a tapasztalatok és az új kapcsolatok gazdagítanak és olyan emlékeket adnak, amelyek egy életre szólnak. Számomra ez az időszak életem egyik legmeghatározóbb élménye lett.